2015. január 20., kedd

26. rész //Reload// Édes kettes

Sziasztok!
Fontolóra vettem, hogy bezárom a blogot és sokáig ki is tartottam mellette, de rájöttem, hogy egy olvasómért is folytatnám a blogot! Na meg természetesen én is szeretem. Vissza olvastam az első résztől kezdve a 25. részig. Amilyen gyatrán kezdődött a sztori és ahol most tart az írásom... nos igen. Könnyen fellelhető a különbség! Köszönöm nektek, hogy még így is olvassátok! Köszönöm annak a 12 embernek akit még érdekel a blogom. Remélem tetszik nektek az új külső! Próbálkoztam vidámabb színekkel, de rájöttem, hogy valamiért én hozzám a sötétebb színek illenek. Remélem nem haragszotok ezért.
U.i.: Egy olyan lányért kezdtem el  a történetet aki nagyon sokat jelentett nekem. Már csak ezért sem hagyhatom abba!
Kérlek hagyjatok nyomot magatok után!


25.rész emlékesztető

Ma van az utolsó este amit Niallel töltök... hosszú ideig. Ugyanis holnap megkezdődik az 1 hónapos turnéjuk. Őszintén? Félek. Félek, hogy ha nem lesz Niall akkor mindenki felbátorodik. Félek, hogy megaláznak...tönkre tesznek. Valamiért úgy érzem, hogy csak arra várnak, hogy a fiúk kitegyék a lábukat és ezáltal rögtön belém vájják karmaikat.

-Min gondolkozol?- mosolygott rám Niall miközben a reggelinket fogyasztottuk.- Hozzá se nyúltál a kajádhoz és ez nem jellemző rád. Legalábbis nem volt eddig nem volt probléma, hogy előttem egyél... vagy igen? - megláttam az ijedséget a szemébe, hogy netalántán félek előtte enni, ami nevetésre késztetett.- Most mi az?
- Kicsim, sose lesz problémám azzal, hogy mások előtt egyek-e vagy ne!.- nos... kicsúszott. Megtörtént? Meg. Véletlenül le kicsimeztem a LEGJOBB BARÁTOMAT. Két választási lehetőségem van. Felállni és elfutni, de éhes  maradok... vagy itt maradni, átesni egy kínos beszélgetésen, viszont jól lakok. Uhg, nehéz a döntés.
A korgó gyomrom döntött. Maradunk!

- Kicsim?- húzta fel a szemöldökét Niall.- Hm, ez tetszik.- kacsintott és tovább ette a palacsintáját.

Úr isten. Esküszöm, ha ezeknek a dolgoknak csak külső szemlélője lennék, már ide pisiltam volna az élvezettől. Rám kacsintott. Oh, istenem, hogy milyen szexi volt. Kit álltatok? Mindenhogy szexi. A tökömet ebbe a legjobb barátságba. Ezzel még magamat se tudom meggyőzni, hogy csak azok lennénk.
Remeg a kezem miközben levágok egy kis darabot és a villát a számba teszem, de mielőtt bekaptam volna a fincsi falatokat mind az ölembe esett. Baszki de kínos! Lekajáltam magam...
Nem mertem felnézni Niallre, de tudtam, hogy most szakad a nevetéstől. Lehet az lenne a legjobb, hogyha elköszönnék most tőle. Felé fordultam, de nem volt sehol. Ohm...hahó?
2 perc elteltével már vissza is tért kendővel a kezével és elém térdelve letörölte rólam a szirupot. Teljesen elpirultam, még, hogyha csak rontott a helyzeten, de ámulatba ejtő volt egészen közel lenni hozzá és felfedezni arcának aprócska hibáit. Ahogy kidugja a nyelvét és végig nyal a száján, mert erősen koncentrál. Vagy amikor hunyorít, hogy jobban figyeljen. Ahogy izmai megfeszülnek minden egyes törlésnél. Ahogy tökéletesen felállított haja, néhol mégis szét áll, mert szét túrta. Melegséget érzek az alhasamba most, hogy így törölget. Utoljára akkor éreztem ilyet amikor...nos, hogy is mondjam. Kicsit játszottunk (?) az ágyamba.  Nem-nem -nem! Lekel állítani, mert hamarosan megszólalni se tudok akkor. Kit áltatok, már most sem tudok megszólalni. Lassan kezére rakom a kezem, hogy így jó lesz. Felnéz rám és elmosolyodik. Te jó ég. Ez a mosoly...

- Remélem egyszer, forditott helyzetbe kerülünk.- kuncogott.
- Te leeszed magadat, én pedig előtted térdelek és elkenem a szirupot a ruhádon?- húztam fel a szemöldökömet.
- A térdelés stimmel.- kacsint és térdemre nehézkedve feláll és egy pillanatra alfelével találom szembe magam. Esküszöm, hogy úgy áll a farka mint az acélos rúd. Elpirultam a gondolattól, hogy ezt én váltottam ki belőle.  Már pusztán csak azzal, hogy elképzelte, hogy előtte térdelek? Várjunk... Oh JÉZUSOM. Leesett mire értette.  A melegség a hasamban csak növekedett. Már pusztán a gondolattól, és az arcmimikáitól képes lennék elélvezni? Úr isten. Mekkora hatással van rám ez a gyerek.

Reggelink további részében, mindketten csöndben vagyunk és csak eszünk. Néha ránézek Niallre akin valamiért még mindig ott van az arcán az a tipikus perverz mosolya. Ne ne ne!! Már érzek valamit basszus. Ne nézz rá hidd el jobb lesz. Mondogattam magamnak.


~ Niall Horan szemszöge ~

Mikor Hope előtt térdeltem és törölgettem a szirupot amit magára ejtett, éreztem, hogy megfeszül. Oké.. nem mondom, hogy nem gondolkoztam el azon, hogy mi lenne, ha most néha-néha félre járna a kezem, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy kikel bírnom 16 éves koráig. Ez nehezebb mint gondoltam.
Igazából fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Én itt vagyok álló farokkal, ő benedvesedve és egyetlen dolog amit tehetnénk az-az, hogy, ha nem is gondolunk rá, hanem csak filmezünk vagy valami. Jézusom ezek után, hogy menne, ha belegondoltam, hogy ő térdel előttem? Te jó isten. Sose voltak még ennyire perverz gondolataim. De türtőztetnem kell magamat mivel még csak 15. Jézusom én meg 21. Sose gondoltam volna, hogy egy 15 évesbe leszek szerelmes. -sóhajtottam.- Tudom, még magamnak is nehéz volt bevallani. De nem tehetek ellene semmit. Igazából, már az első nap amikor poénkodni kezdett... már akkor tudtam, hogy nem közömbös számomra ez a lány.
Mikor  vissza értünk a koleszba, úgy gondoltam, hogy jobb lenne, ha most az én szobába lennénk. Nem, nem gondoltam semmi rosszra, csak eddig mindig nála voltunk. Most. Legyünk egyszer már nálam is. Elvégre utoljára akkor volt itt, mikor szét tépte a papírt, amin az "átiratkozás Malik tagozat" cím állt. Őszintén? Örülök, hogy nem írta alá  a papírt. Még nem tudja, de téli szünetben, minden fiú, ha akar. Haza vihet egy lányt a családjához. Természetesen, hogyha a lány is akarja. Még nem mondtam el ezt neki, de remélem, hogy velem jön. Nagyon örülnék neki. Anyának már sokat meséltem róla és tudom, hogy már nagyon megszeretné ismerni Hope-t. Bob is azt mondta, hogy szívesen megismerkedne vele. A családomnak igazából ez egy nagy dolog, mert a bandából én vagyok az egyetlen akinek még nem nagyon volt lánnyal dolga az elmúlt négy év alatt. Nos úgy néz ki itt az ideje!
Lefeküdtem Hope mellé az ágyra és mindketten a plafont néztük. Na jó... én feltűnés nélkül rá-rá pillantottam dekoltázsára.
Sokáig csak néztük egymást, majd magamhoz öleltem és megpusziltam. Szeretek vele csak így össze bújni. Annyira megnyugtató. És annyira aranyos lány.  Nagyon megszerettem.


26.rész.

Oké, a torta az asztalon, a levél az asztalon, ajándék az asztalon, díszek a falakon és gyerek pezsgő a polcon. DVD a lejátszóban és lestoppolva. Indulásra készen. Minden a helyén van.  Egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben és rájövök, hogy én még sehol sem vagyok. Gyorsan besietek a fürdőszobába és lezuhanyzok, megszárítom a hajam és gondosan kivasalom. Macska szemeket varázsolok magamnak és  felkenek egy kis rúzst. Felveszem a kedvenc csipkés fehérneműmet, bár tudom, hogy semmi sem fog történni. De attól még miért ne? Gyorsan felkapom a fekete trikómat és rá a kék kardigánomat. Hallom, hogy kopognak az ajtón és azonnal oda sietek és kinyitom mikor rájövök, hogy nincs rajtam nadrág. Szegény Niallre azonnal rácsapom az ajtót és gyorsan felhúzok egy fekete cicanadrágot vagyis... gyorsan ment volna, ha nem esek el. közben.

Belenézek a tükörbe és elmosolyodva kinyitom az ajtót a mára már rákvörös Niallnek.
Nevetve behívtam és megöleltem. Azonnal viszonozta és végig simított hátamon. Annyira jól esik tőle az ölelés.

- Csukd be a szemed!- mosolygok, míg ő kérdőn néz rám, de teljesíti kérésemet.
Óvatosan a nappaliba vezetem és elengedem a kezét.- Boldog Születésnapot!- kuncogtam.- Utólag.

- Ezt miért?- meglepődik.- Mármint ott voltál a szülinapi bulimon.- nevetve vissza emlékszik.
- Um... Tudom, de azt jól elbénáztam és gondoltam helyre hozom egy, két személyes bulival.- elpirultam.

Mosolyogva végig nézett a szobán és leült a kanapéra. Rögtön a levél felé nyúlt, de megállítottam.
- Azt majd akkor, ha egyedül leszel!- leültem mellé és a kezébe adtam  a csomagot.

Rögtön széttépte és kiszedte belőle az ajándékát. Nos... nem az a hű, de nagy ajándék volt, de tudom, hogy sokat jelent neki.
A közös képünk volt bekeretezve és egy N H feliratú pengető.
Niall azonnal magához húzott és megölelt. Kedvesen megköszönte és egy csókot nyomott a számra, amitől elpirultam.


- Hé, fújd el a gyertyákat és kívánj!- meggyújtottam őket. Egy levegővétellel sikerült neki.- Mit kívántál?- kedvesen rámosolyogtam.

- Majd elmondom, ha teljesül!- megpuszilta arcomat és átölelt, én pedig hozzábújtam.

Levágtam egy kis darabot a tortából és megetettem őt. Elnevettem magamat mikor láttam, hogy tiszta habos lett az arca.

- Mi az?- kérdően nézett rám én pedig gyorsan lefényképeztem mielőtt nevetőgörcsöt kaptam.- Hope?- nevetett a nevetésemen és elkezdett csikizni, miután meglátta a képet és  arcát az enyémnek dörgölte. Mindenem habos lett. Szó szerint. A ruhám, a mellkasom, a nyakam, az arcom, a hajam. Belemarkoltam a tortába és szét kentem rajta.- Ohhohoo én ezt nem tettem volna Hope!-kacsintott és ő is belenyúlt, a mostanra már teljesen szét trancsírozott tortába és a nyakamtól kezdve végig húztam a kezét a mellemig, én pedig elpirulva néztem rá. Mikor rájött mit csinált ő is vörös lett. - Öhm.. izé ne haragudj! Én csak elfelejtettem és és...- mentegetőzött én pedig mosolyogva figyeltem rá.- Többet nem fog előfordulni.- szomorúan lehajtotta a fejét.

- Oh, hát ezt sajnálattal hallom!- felálltam  mellőle és a szobámba indultam, majd ránéztem és láttam az elégedett, de mégis meglepett arcát és megköszörültem a torkom.-  Azt hiszem el kéne mennünk zuhanyozni. Eléggé piszkosak vagyunk.- na meg még a fantáziám mennyire piszkos volt...

Egy pillanatig lesokkolva nézett.- Együtt? Hope ez nem tudom mennyire lenne jó ötlet.- beharapta száját és zavarában a haját piszkálta.

~Niall Horan~

Nem hiszek a fülemnek. Biztos jól hallottam, hogy mit mondott Hope? Komolyan azt kérte, hogy zuhanyozzak vele? Ez a lány... Nem hittem volna! Mármint azt hittem én leszek az akit mindig visszautasít. De nekem kell őt.


- Fehérnemű marad.- mondta miközben neki dőlt az ajtónak.

Mély levegőt vettem és komolyan elgondolkodtam a válaszon. De megráztam a fejemet. 

- Hát jó!- meghúzta a vállát és levette a kardigánját és a trikóját felfele kezdte húzni.
- Mit csinálsz?- meglepődtem.
- Vetkőzök? Én attól még elmegyek zuhanyozni.- levette a nadrágját is.- Ha meggondoltad magad gyere utánam.- kacsintott és bement a fürdőbe. 

Komolyan elgondolkoztam az ajánlatán. De nem tehetem. 15 éves. Még ha ez egy ártalmatlan  zuhanyzás is lenne. Ch... kit áltatok. Dehogy lenne az. Vagyis... én nem bírnám ki.
De amúgy ez nem olyan mintha bikinibe lenne? Ez az egész olyan mintha strandon lennénk. Elvégre úgy is megyünk majd, gondolom. Végig néztem magamon. Tiszta torta vagyok... Nekem is le kéne fürdeni... bizony. És ez csak egy egyszerű zuhanyzás lesz. Na meg láthatom Hope-t fehérneműben. De természetesen csak azért megyek zuhanyozni, mert koszos vagyok. Győzködte magamat  miközben az ajtó elé sétáltam.  Levetkőztem egy szál alsóneműre. 

- A pokolra fogok jutni.- fogtam a fejem és bementem. 

A látvány... ami elém tárult.... nos gyönyörű volt. Tökéletes alakja van. Láttam elégedett mosolyát amivel rám nézett. 

-  Csak rájöttem, hogy tiszta torta vagyok ezért jöttem zuhanyozni.- nagyot nyeltem.
- Hát igen, persze!- nevetett.- Még ott állsz egy darabig vagy be is jössz? 

Néhány percig még egy helyben álltam, majd beálltam mellé, a zuhany alá. Tudtam, hogy mosolyog, de nem láthattam arcát, mert háttal állt nekem.  Kicsit szomorú voltam ez miatt, de végül is minden rosszban van valami jó.. nem? Így legalább feltűnés nélkül megvizsgálhattam a fenekét.
Amikor bejöttem, akkor már nem volt  rajta semmi ami arra utalt volna, hogy az előbb kaja csatáztunk. Viszont én...
Hirtelen felém fordult és mosolyogva belenézett a szemembe. Tusfürdőt nyomott a kezébe és beledörzsölte a mellkasomba. Mozdulatai egyre lassabbak lettek és oh, igen. Már csak rá kellett nézzek a mellére és nem tudtam irányítani a vágyaimat. A haverom jelzett... Gáz van odalent. 

- Uhm, Hope izé... őő -  az agyam leállította volna, de a szívem nem akarta, de szerintem ebben A kisebb Niall is szerepet játszott. - Már nem vagyok tortás.- mély levegőt vettem.

- És? Már én sem.-  incselkedett és  a hasamat is bekente. 

Egyre lejjebb megy a keze... nem  tudom megállítani. 


~Hope~


Tudtam, hogy utánam fog jönni, abban a pillanatban mikor felálltam mellőle. Tudom, hogy így is sokat vesződik magával és kicsit sem könnyítem meg a dolgát, de szükségem van rá. Hamarosan 16 leszek. Öhm... pár hónap. Az már nem olyan sok. Khm.. ja.
Tudom, hogy Niall alig bír magával. Mármint láttam  a pici haverját növekedni. Hm, ja. Pici. 

Közelebb húztam magamhoz és  a V vonalát simogattam. Hallottam ahogy Niall élesen beszívta  a levegőt. Hirtelen megéreztem a hideg csempét, ahogy neki nyomódott a hátam, Niall által. Belenéztem a szemébe miközben végig simított a derekamon. Niall elvesztette az önuralmát. Bingó!
Vagyis... ennek biztos ennyire örülök? Mármint öhm... most mi lesz? 

 Homlokát az enyémnek döntötte és simogatta a csípőm, majd megcsókoltam. Beletúrtam a hajába miközben ő belemarkoltam a fenekembe most először és késztetést éreztem, hogy dereka köré csavarjam lábam amit meg is tettem. Kezével megtartott, bár nagyon nem volt rá szükség, mivel a fal és az ő teste közé voltam préselve. Azonnal megérezte merevedését a ruha hiány miatt. Lábammal ahogy közre fogtam derekad jobban magamhoz húztam, amitől még keményebb lett. Kezét  levezette hasamon és mielőtt még  bugyimhoz ért volna elhúzódott és letette a lábam.

- Nem. Veszíthetem. El. A. Fejem. - lihegett minden szó után és nyakamba fúrta fejét én pedig simogattam a hátát. 

- Bocsánat.- csak ennyit bírtam kimondani, még ha meg sem bántam.

Azt hittem  itt fog hagyni, de ehelyett  kezébe nyomott egy kis tusfürdőt és bekente vele a vállam, a karom, a lábaimat és a hasamat, majd lemosta rólam. Apró puszit nyomott  a számra, majd elzárta a vizet és körém tekert egy törülközőt.



Miután megszáradtunk a kanapén, összebújva filmeztünk míg el nem aludt hasamon.

4 megjegyzés:

  1. Már nagyon vártam az új részt! És most itt van! Nagyon jó lett! A kis csaj nem cicózott! Höhö!
    Várom a folytatást! Siess! :D

    VálaszTörlés
  2. Jujj, végre új rész! *-* Én kifejezetten bántam, mikor arról volt szó, hogy bezárod a blogot, és nagyon örülök, hogy meggondoltad magad!
    Jajj, csak jönnének már össze! :3 Ezt így nem lehet kibírni! :D
    Xoxo Nikol D. :))

    VálaszTörlés
  3. Meg csak tegnap kezdtem el olvasni es maris varom az uj reszt:D tenyleg nagyon egyedi a tortenet es csodallak hogy ilyen kepzeloerod van, hogy egy ilyen fantasztikus blogot tudsz uzemeltetni(nemjutott eszembe masik kifejezes:'D) amikor meglattam hogy be akarod zarni az egyik kedvenc blogomat(igen 2napja olvasom es mar az egyik kedvencem) megijedtem:'D de aztan lattam hogy van kovi resz:D tenyleg nagyon varom az ujat❤

    VálaszTörlés
  4. 1 nap alatt elolvastam és imádtam. A történet egyedi, nem vontatott, a szereplők "kidolgozottak". Csak úgy faltam a sorokat. Remélem minél hamarabb folytatod mert imádom *♡*

    VálaszTörlés