2014. augusztus 30., szombat

25. rész // 1 éves a blog // Figyelem a rész perverz

Sziasztok!
A blog tegnap 1 éves. Jézusom. Ti ezt elhiszitek? Már egy éve vagytok kitartó és hű olvasóim!! Ünnepeljük ezt a napot egy új résszel! 10 kommentár és új rész:)))
Köszönök mindent és boldog születésnapot szeretnék kívánni a világ egyik legjószívűbb emberének, LIAM PAYNE-nek:)))) ♥♥♥♥♥



Ma van az utolsó este amit Niallel töltök... hosszú ideig. Ugyanis holnap megkezdődik az 1 hónapos turnéjuk. Őszintén? Félek. Félek, hogy ha nem lesz Niall akkor mindenki felbátorodik. Félek, hogy megaláznak...tönkre tesznek. Valamiért úgy érzem, hogy csak arra várnak, hogy a fiúk kitegyék a lábukat és ezáltal rögtön belém vájják karmaikat.

-Min gondolkozol?- mosolygott rám Niall miközben a reggelinket fogyasztottuk.- Hozzá se nyúltál a kajádhoz és ez nem jellemző rád. Legalábbis nem volt eddig nem volt probléma, hogy előttem egyél... vagy igen? - megláttam az ijedséget a szemébe, hogy netalántán félek előtte enni, ami nevetésre késztetett.- Most mi az?
- Kicsim, sose lesz problémám azzal, hogy mások előtt egyek-e vagy ne!.- nos... kicsúszott. Megtörtént? Meg. Véletlenül le kicsimeztem a LEGJOBB BARÁTOMAT. Két választási lehetőségem van. Felállni és elfutni, de éhes  maradok... vagy itt maradni, átesni egy kínos beszélgetésen, viszont jól lakok. Uhg, nehéz a döntés.
A korgó gyomrom döntött. Maradunk!

- Kicsim?- húzta fel a szemöldökét Niall.- Hm, ez tetszik.- kacsintott és tovább ette a palacsintáját.

Úr isten. Esküszöm, ha ezeknek a dolgoknak csak külső szemlélője lennék, már ide pisiltam volna az élvezettől. Rám kacsintott. Oh, istenem, hogy milyen szexi volt. Kit álltatok? Mindenhogy szexi. A tökömet ebbe a legjobb barátságba. Ezzel még magamat se tudom meggyőzni, hogy csak azok lennénk.
Remeg a kezem miközben levágok egy kis darabot és a villát a számba teszem, de mielőtt bekaptam volna a fincsi falatokat mind az ölembe esett. Baszki de kínos! Lekajáltam magam...
Nem mertem felnézni Niallre, de tudtam, hogy most szakad a nevetéstől. Lehet az lenne a legjobb, hogyha elköszönnék most tőle. Felé fordultam, de nem volt sehol. Ohm...hahó?
2 perc elteltével már vissza is tért kendővel a kezével és elém térdelve letörölte rólam a szirupot. Teljesen elpirultam, még, hogyha csak rontott a helyzeten, de ámulatba ejtő volt egészen közel lenni hozzá és felfedezni arcának aprócska hibáit. Ahogy kidugja a nyelvét és végig nyal a száján, mert erősen koncentrál. Vagy amikor hunyorít, hogy jobban figyeljen. Ahogy izmai megfeszülnek minden egyes törlésnél. Ahogy tökéletesen felállított haja, néhol mégis szét áll, mert szét túrta. Melegséget érzek az alhasamba most, hogy így törölget. Utoljára akkor éreztem ilyet amikor...nos, hogy is mondjam. Kicsit játszottunk (?) az ágyamba.  Nem-nem -nem! Lekel állítani, mert hamarosan megszólalni se tudok akkor. Kit áltatok, már most sem tudok megszólalni. Lassan kezére rakom a kezem, hogy így jó lesz. Felnéz rám és elmosolyodik. Te jó ég. Ez a mosoly...

- Remélem egyszer, forditott helyzetbe kerülünk.- kuncogott.
- Te leeszed magadat, én pedig előtted térdelek és elkenem a szirupot a ruhádon?- húztam fel a szemöldökömet.
- A térdelés stimmel.- kacsint és térdemre nehézkedve feláll és egy pillanatra alfelével találom szembe magam. Esküszöm, hogy úgy áll a farka mint az acélos rúd. Elpirultam a gondolattól, hogy ezt én váltottam ki belőle.  Már pusztán csak azzal, hogy elképzelte, hogy előtte térdelek? Várjunk... Oh JÉZUSOM. Leesett mire értette.  A melegség a hasamban csak növekedett. Már pusztán a gondolattól, és az arcmimikáitól képes lennék elélvezni? Úr isten. Mekkora hatással van rám ez a gyerek.

Reggelink további részében, mindketten csöndben vagyunk és csak eszünk. Néha ránézek Niallre akin valamiért még mindig ott van az arcán az a tipikus perverz mosolya. Ne ne ne!! Már érzek valamit basszus. Ne nézz rá hidd el jobb lesz. Mondogattam magamnak.


~ Niall Horan szemszöge ~

Mikor Hope előtt térdeltem és törölgettem a szirupot amit magára ejtett, éreztem, hogy megfeszül. Oké.. nem mondom, hogy nem gondolkoztam el azon, hogy mi lenne, ha most néha-néha félre járna a kezem, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy kikel bírnom 16 éves koráig. Ez nehezebb mint gondoltam.
Igazából fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Én itt vagyok álló farokkal, ő benedvesedve és egyetlen dolog amit tehetnénk az-az, hogy, ha nem is gondolunk rá, hanem csak filmezünk vagy valami. Jézusom ezek után, hogy menne, ha belegondoltam, hogy ő térdel előttem? Te jó isten. Sose voltak még ennyire perverz gondolataim. De türtőztetnem kell magamat mivel még csak 15. Jézusom én meg 21. Sose gondoltam volna, hogy egy 15 évesbe leszek szerelmes. -sóhajtottam.- Tudom, még magamnak is nehéz volt bevallani. De nem tehetek ellene semmit. Igazából, már az első nap amikor poénkodni kezdett... már akkor tudtam, hogy nem közömbös számomra ez a lány.
Mikor  vissza értünk a koleszba, úgy gondoltam, hogy jobb lenne, ha most az én szobába lennénk. Nem, nem gondoltam semmi rosszra, csak eddig mindig nála voltunk. Most. Legyünk egyszer már nálam is. Elvégre utoljára akkor volt itt, mikor szét tépte a papírt, amin az "átiratkozás Malik tagozat" cím állt. Őszintén? Örülök, hogy nem írta alá  a papírt. Még nem tudja, de téli szünetben, minden fiú, ha akar. Haza vihet egy lányt a családjához. Természetesen, hogyha a lány is akarja. Még nem mondtam el ezt neki, de remélem, hogy velem jön. Nagyon örülnék neki. Anyának már sokat meséltem róla és tudom, hogy már nagyon megszeretné ismerni Hope-t. Bob is azt mondta, hogy szívesen megismerkedne vele. A családomnak igazából ez egy nagy dolog, mert a bandából én vagyok az egyetlen akinek még nem nagyon volt lánnyal dolga az elmúlt négy év alatt. Nos úgy néz ki itt az ideje!
Lefeküdtem Hope mellé az ágyra és mindketten a plafont néztük. Na jó... én feltűnés nélkül rá-rá pillantottam dekoltázsára.
Sokáig csak néztük egymást, majd magamhoz öleltem és megpusziltam. Szeretek vele csak így össze bújni. Annyira megnyugtató. És annyira aranyos lány.  Nagyon megszerettem.  Talán már szerelemből is...

2 megjegyzés:

  1. Szia csak tegnap kezdtem el olvasni a blogodat de annyira tetszett hogy nem tudtam abbahagyni az olvasását úgy hogy csak így tovább és izgatottan várom a kövi reszt. Puszi eszti :)

    VálaszTörlés
  2. Imádom..;) siess a kövivel pls..
    Zsofi:))

    VálaszTörlés