2014. július 30., szerda

23. rész párnap és egyedüllét

- Oh, Hope!- nézett mélyen a szemembe.- Jó volt igaz?- suttogta számra.

Lefagytam. Nem tudom, hogy a kérdés miatt vagy csak, mert azon a nevemen szólított, ahogy anyám hívott.

Elfeküdt mellettem és magához vont. Hallottam szapora levegő vételét, de semmire se tudtam reagálni. Az emlékek csak peregtek előttem. Anya...


- Hope, kincsem!- jött be anyu a szobámba.- Elmegyünk apáddal egy üzleti megbeszélésre. 2 óra maximum. Megleszel addig?- mosolygott anya bájosan.
- Persze mama!- megöleltem és ő szorosan magához vont.- Ha elmentek, majd annál a játékboltnál akkor meg kapom Lulu babát?- remény csillogott a szemembe.
- Persze édesem!- simogatta hátamat.- De van még időnk amíg apu haza nem ér.- leült mellém a földre.
- Akkor elmeséled miért kaptam azt a nevet, hogy Remény?

Láttam meglepődött tekintetét, de arcát még így is mosoly fedte. Leültünk az ágyra és ölébe vont. Nyugtatóan simogatta a hátamat és összeszedte gondolatait. Levigyorgott rám bájosan és belekezdett.

- Tudod a családban hatalmas nagy viták folytak. Főleg az én szüleim és apád szülei között. Nem akarták, hogy együtt legyünk...azt meg pláne nem, hogy gyerekünk szülessen. De amint megszülettél és megláttak téged egy reményt nyújtottál számunkra,  hogy minden viszály a családban eltűnik. Ezért úgy gondoltuk apáddal, hogy a Hope név tökéletesen illik rád.- elmosolyodott és apró puszit nyomott a fejemre. 


Az emlékek halványodtak az évek során, de ez ritka egyike amire még tisztán emlékszem. Boldogsággal tölt el anyám hangja és mosolya. Olyan szívesen hallgatnám még... De sajnos már nem lehet. Számukra én voltam a remény születésem óta. Nem egy dologban igazolódott be nevem jelentése számukra. Egyke ként nehéz volt "felnőni" még, ha itt is van nekem James. Valóban testvérként tekintek rá, de azokban a nehéz időkben senki sem állt mellettem.
De most már itt van nekem Niall. Akit természetesen nagyon szeretek. Egyben a testvérem, az apám, a legjobb barátom és a szerelmem. Ő az aki mindig megért és meghallgat, tanácsokat ad és segít a bajban. Ő az,  aki előtt önmagam lehet semmi szégyen érzett nélkül. Ő az, aki nem nevet ki azért, ha bénaságomhoz híven elesem vagy ehhez hasonlók. Nem, ő aggódóan fut hozzám és rögtön nézi sérülésemet. Nem számít, hogy mekkora kárt szenvedtem, ő mindvégig mellettem állt és állni is fog. Nem ő mondta, de nem is kell mondania, ugyanis érzem. Szeretem a gyönyörű szép szemeit, a festett szőke haját, a halvány szeplőket amiket alig lehet észre venni. Szeretem a mosolyát, a telt és puha, rózsaszín ajkait. Szeretem az összes tulajdonságát. Szeretem önmagát. Szeretem mindenért....

- Hope, zárd össze a lábad, mert nehezen bírom ki, hogy ne nyúljak hozzád így is. Nem kell még egy lapáttal tenni rá.- elmosolyodott és betakarta a lábaimat.- Baj, hogy Hopenak hívtalak?

Mély levegőt veszek és ránézek hatalmas nagy szemekkel. Valóban ekkora hatással vagyok rá? Hm... akkor milyen lehet ha meztele..... Hope!Vagyis Camilla, a kérdésére figyelj! Ne kalandozz.
Lassan leengedtem a lábam a terpeszből és  végig simítottam az arcán.

- Nem! Persze, hogy nem baj- mosolyogtam.- Csak meglepő, mert utoljára anyukám hívott  így.
-Oh,- simogatta felkaromat.- Öm...ha, majd egyszer készen állsz rá elmondani...akkor elmeséled mi lett velük?- szemével másfelé nézett...zavarban volt.
- Persze.- bólintottam.

Azért nem mondtam most így, reggel el neki, mert nem akartam lesokkolni őt, de a nyomós ok az az volt, hogy féltem visszaemlékezni. Túlságosan is fájdalmas ahhoz, hogy csak így elmeséljem.
Ezért is lesz furcsa, ha mostantól Niall, Hope-nak fog szólítani. Őszintén? Másnak nem is engedném.
Talán neki is csak azért engedem, mert olyan közel áll a szívemhez mint anya? Nem... annyira közel senki se fog...
Megráztam a fejem ezzel elkergetve a gondolatokat és Niall mondandójára kezdtem figyelni, de fogalmam sincs, hogy miről hadovált, ezért gyorsan lekaptam. Meglepődötten csókolt vissza és édesen lelassította, heves csókomat. Mosolyogva eltolt magától és végig simított arcomon.

- Azt hiszem, mi bőven átléptük a legjobb barátok zónát.- kuncogott és belőlem és nevetést váltott ki.

Igaza volt. Mi már rég nem voltunk csak barátok. Nem is lehettünk volna hisz mi már az első perc óta küszködünk az érzelmeinkkel. Legalábbis csak Niall. Én személy szerint, mindig tudtam, hogy mennyire szeretem őt. De kimondani? Addig nem fogom amíg szükség nem lesz rá.
Ráültem a hasára lovaglóülésben  és rámosolyogtam. Annyira szép kék szemei vannak. Talán, neki vannak a legszebb szemei az egész világon.
Haja most kócosan áll. De még így is annyira gyönyörű. Tudom, hogy fiúra nem szoktunk olyat mondani, hogy gyönyörű, de ő tényleg az! A legszebb teremtés akit láttam.
Niall  általában nem annyira bátor mint amikor smsezünk vagy twitteren privátba beszélünk. Nem,  ő elpirul egy-egy olyan monológnál. Felnevet akárhol van, hogyha valamit viccesnek talál. Mosoly, ha jó kedve van. És nem tud túl sokáig haragudni... mert ő ilyen.

- Pár nap múlva... elkel mennünk egy hónapra.- nehezen, de kimondja.
- Miért?- szemembe könnyek szöknek.- Azt mondtad, megígérted, hogy az egész őszi szünetet velem fogod tölteni, hogy nem leszek itt egyedül!- leszálltam róla.- Erre csak pár napot kapok belőle? Mégis mennyi az a párnap? Három vagy négy?
-Tudom mit ígértem és sajnálom, de nem tehetek mást. Ez a suli miatt halasztottuk a turnénkat. De attól még koncertek kellenek. És ebben az egy hónapban  meglátogatunk pár országot...- elhallgat.- 2 nap múlva indulunk.- elfordította fejet. Nem akarta látni arcomat.

Nem szóltam semmit, mert tudtam, hogy ha kinyitom a számat elsírom magam. Nem tudott volna előbb szólni? Talán akkor sokkal több időt töltöttem volna vele. De így? Oké, nem mondom eddig szinte mindennap együtt voltunk, de csak annyiból állt az egész, hogy órák után váltottunk párszót meg néha átjött filmezni. De ha ezt tudtam volna sokkal több közös programunk lett volna.

Felültem az ágyon és magam elé bámultam. Oké, ezzel a nappal együtt két nap. Tehát holnapután indulnak. Két nap. Mély levegőt veszek és kifújom. Lassan végig simít hátamon és tudom, hogy bánja az egészet.

- Ha... gondolod elmehetnénk valahová reggelizni. Ma hagyják el a fanok az iskolát délelőtt. Ilyenkor nagy a zsongás, szóval kizárt, hogy bejutnál a menzára.- túl sokat magyaráz, de inkább csak bólintok.

Jól tudja, hogy semmi kedvem sincs összefutnom másokkal. Egyedül Emma és Skyler az akivel most beszélnék, de ők már tegnap este elmentek. Louis azt hiszem  haza vitte Sky-t míg  Emma és Harry egy sziával és egy öleléssel lerendezték az egészet. Közbe tudom, hogy Emma ha tehette volna lekapta volna Stylest. Bele szeretett.
Mély levegőt vettem és felálltam, majd a szekrényhez siettem.  Teljesen megfeledkezve Niallről, vetkőztem le és öltöztem fel. Szerencsére ez mind háttal történt, mert maikor észbe kaptam  vörös fejjel fordultam felé, de ő sehol sem volt. Megfésülködtem és kimentem a nappaliba. Hát itt volt...
Kiment, mikor öltöztem. Milyen figyelmes. Hát igen... Zayn talán még le is támadott  volna. De Niall nem ő!
Fejezd már be ezt az összehasonlítgatást.

- Csinos vagy.- mosolygott.- Gyere!

Megdicsért, pedig csak egy rózsaszín topshopos pulcsiban voltam és egy fekete nadrágban.
Mit is képzeltem? Nem mutatkozhatok vele így. Hiszen szégyent hoznék rá. Eddig mindig olyan szép lányokkal mutatkozott. Nem láthatják meg őt velem. Nem nem nem!

***

Negyed óra veszekedés után Niallnek sikerült elhitetnie velem, hogy jó leszek így, majd eljöttünk egy kávézóba. Már előakartam venni a pénztárcámat, mikor megállított és rosszallóan nézett rám.

Reggelinket egy apró Directioner zavarta meg, de  gyorsan tovább is állt miután megkapta azt amit akart.
Lassan befejeztünk mindent és tovább álltunk. Ötletemet követvén a parkba mentünk.  Hozzáakartam bújni, de ő nem engedte. Fájt... mert olyan lett volna mintha szégyelt volna.  Bocsánatkérően nézett rám és én pedig úgy csináltam mintha semmi sem történt volna. Nehéz volt...

- Csinálunk egy közös képet?- rám mosolygott és én meglepődtem.- Bocsi, hogy az előbb nem engedtem csak.. a média ránk állna és így is attól félek, hogy felismernek, mert természetesen szeretem a rajongóimat és tudom, hogy sose bántanának szándékosan, de tömegben ez néha sikerül. Azt pedig nem akarom, hogy te is megsérül.- elővette a telefonját.

Tehát csak aggódik értem? Istenkém annyira édes. Nem tudtam nem mosolyogni és rá bólintani a kép csinálásra. Egy arra járó idős párt kértünk meg, hogy fényképezzenek le. Remek kép lett viszont egyet hiányoltam. Niall meleg karjait körülöttem.


Sziasztok!:))
Íme az új rész  és sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, de próbálom kiélvezni a nyaramat:)
Köszönöm szépen a nagyon kedves komikat <3
És  fontos dolgot közölnék: HARRY STYLES FANFICTION EGYENESEN TŐLEM !!! 
Szeretném ha ti is elolvasnátok : http://prohibited-boy.blogspot.hu/
iratkozzatok fel rá és komizzatok pipáljatok:))

3 megjegyzés:

  1. Remek rész lett ..szuper... frenetikus :*** már várom a kövit Pusziiii HEnNI :S

    VálaszTörlés
  2. Dóri!^^

    Olyan cuki lett a rész első fele, de a második felénél mi volt ez? Niall!? Fura volt, nagyon fura! Gyorsan a folytatást, gyorsan!

    Rose King

    VálaszTörlés