2014. március 2., vasárnap

15.rész gondolatok /1

Már lassan egy hete, hogy  összevesztem Niallel. De az érzéseim nem változtak. Akárhányszor is próbáltam elfelejteni őt....nem ment. Belefáradtam, hogy győzködjem magam a rossz tulajdonságaival. Mert nem találtam. Csak egyetlen egyet. Egy elég nyomós érvet...ami miatt elfelejthetném. Összetört. Ez az egyetlen érvem ami miatt elfelejthetném...de nem megy. Hisz szeretem őt. Számomra olyan, mint a hónak a hideg. A növényeknek a fény. A szomjazónak a víz. A kisgyereknek a labda. Az árvának a család. Az embereknek a levegő. Ő olyan nekem mint......az életem. Ő a lételemen....a mindenem. De az érzés nem kölcsönös. Ez csupáncsak egy, egy oldalú szerelem. Egy viszonzatlan érzés.....ami tönkre tehet bármit. Egy barátságot, egy embert, egy lányt, egy lelket, egy életet.....Tönkre tehet....engem...őt...minket.
Gondolatok ezrei bolyongtak fejembe és sújtottak le rám. Érzéseik százezrei támadták szívemet. És szívem....és szívem milliónyi darabra tört eközben. Miért pont ő? Miért pont én? Miért találkoztam vele? Miért ismertem meg? Miért szeretem? Miért fáj? Miért nem tudom egyszerűen elfeledni őt? Ez a két hét....megtanított arra, hogy becsüljük meg azt, amik van.
Elvégre ott van Zayn... kitudja hányszor bántottam meg úgy, hogy észre se vettem. Ezt vele se tehetem meg. Választanom kell.... nem halogathatom már sokáig. A fő célom Niall volt. Zayn csak keresztül húzta számításaimat. És most itt vagyok..tanácstalanul. Mit kéne tennem? Kit kéne választanom? Hogy lenne helyes?

A lenge szél megcsapta testemet. A napsugarak égették arcomat. A puha fű, min eddig ültem kényelmetlenné vált. Régen a döntéshozatal sokkal könnyebben ment. Még mikor ő élt. Valahogy minden könnyű volt. Mert ő, mindig mellettem állt. Anya : ezzel a szóval sebek ezreit téptem fel szívemen. Az emlékek csak peregtek előttem. Már homályosan, de emlékszek ölelésére....csilingelő hangjára....puha érintésére. Most lenne rá a legnagyobb szükségem, de ő már nincs. Ezeket a dolgokat egyedül kell megoldanom.
Mennyivel könnyebb lenne, ha élne...
Egy kedvenc gyerekkori emlékem mindig emlékeztet rá :

A puha fű annyira selymes. Szinte érzem ahogy simogat a szél segítségével. Szívesen játszom a szabadban. Annyira megnyugtató. A kövek között megpillantok egy katicát és oda futok hozzá.

"Anya, anya, anya! Nézd! De szép....."- hívogatom és ő mosolyogva guggol le mellém.
"Valóban nagyon szép!"- kezével kinyúl a katicabogár felé és ekkor meglátom kezén a hegeket.
"Anya....mik azok?"- kétségbe esetten mutattam a karján lévő sebekre. Lassan oda nyúl és lehúzza pulcsija ujját.
"Sebek...lelki sebek"- fájdalmasan mosolyog és magához ölel.-" Olyanoknak van...akiket leküldtek a földre, hogy szenvedjenek a sok gonosz ember tette miatt. Olyanoknak akik a mennybe akarnak vissza kerülni....oda, ahonnan jöttek és nem bírják a földi életet."- szavai könnyedén hangzanak szájából még, ha tudom, hogy fáj neki erről beszélni.
" Akkor te egy angyal vagy?"- mosolyogva néztem fel rá.
" Miért lennék?"- láttam arcán, hogy meglepődött.
"Mert mások helyett szenvedsz. Mert te a mennyből jöttél... mert te vagy az én angyalom!"-mosolyogtam.- " Ha majd én is felnövök...olyan szeretnék lenni, mint te! Egy angyal!"


Elmosolyodva gondoltam vissza a múltba és eközben könnyeim utat törtek maguknak. A legszebb mégis legfájdalmasabb emlékem ami megmaradt. De mind közül ez a legszebb. Azóta is ez az álmom...Olyan szeretnék lenni mint anya! Segíteni másokon! Mosolyogni még, ha fáj is! Szeretni mindenkit még, ha gyűlölnöm kéne! Megbocsájtani még, ha megbocsáthatatlan is az a bűn amit elkövetett! Ezért nem haragudhatok Niallre.....nem, mert szeretem! És mert anya is ezt tenné a helyemben. Megbocsájtana....mert szeretné.

~~~~~~~~~~
Sziasztok!
 Elég régóta nem volt új rész, de most meghoztam. Az előző rész miatt kicsit elment a kedvem. 3 kommentár 6 nagyon jó pipa....és 1 rossz. Hova tűntek a komizóim? Hova tűntek a pipálóim? És mi lett azzal aki azt az egy rossz pipát bejelölte.? Valóban elgondolkoztam azon, hogy minek írjak? Hisz eltűntetek. Már egy jó ideje...eltűntetek.
Ha bárkit is megbántottam valamivel akkor nagyon sajnálom.!
Dóri xx

10 megjegyzés:

  1. Szia! Ma talaltam ra a blogodra es egyszeruen imadom...en mindiig is rendszeres olvasod leszek leccives ne hagyd abba az.irast nagyon de nagyon tehetseges vagy
    bocs az ekezetekert telorol vagyok
    Nagy Rajongód: xxBogixx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz!:)
      Ezt örömmel hallom ^^ és nem terveztem abba hagyni ne aggódj:))

      Törlés
  2. Kedves Dóri!:)
    Imádtam, nagyon jól leírtad az érzelmeket! Szeretem az ilyen lelkizős, visszaemlékezős részeket. Még írni is ezeket szeretem a legjobban! Várjuk a folytatást, hogy mi lesz!;)
    Rose King

    VálaszTörlés
  3. Úristen *-* ez a blog nagyon de nagyon tetszik. Lécci siess a kövivel :D

    VálaszTörlés
  4. Légyszi ne hagyd abbba a blogot!Nagyon-nagyon tetszik a történet meg ahogy írsz!Gyors a kövit!( ne foglalkozz akiknek nem tetszik csak irigylik ahogy irsz!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem terveztem abba hagyni :))) megpróbálok:))

      Törlés
  5. Szia!
    Bocsi, hogy nem komizok, csak meghülyült a telom és elolvasni alig tudtam nem hogy írni. Géphez nem engednek, pipálni meg nem tudok telóról... de nagyon jó a blog úgyhogy folytasd!! :))

    VálaszTörlés