2015. január 20., kedd

26. rész //Reload// Édes kettes

Sziasztok!
Fontolóra vettem, hogy bezárom a blogot és sokáig ki is tartottam mellette, de rájöttem, hogy egy olvasómért is folytatnám a blogot! Na meg természetesen én is szeretem. Vissza olvastam az első résztől kezdve a 25. részig. Amilyen gyatrán kezdődött a sztori és ahol most tart az írásom... nos igen. Könnyen fellelhető a különbség! Köszönöm nektek, hogy még így is olvassátok! Köszönöm annak a 12 embernek akit még érdekel a blogom. Remélem tetszik nektek az új külső! Próbálkoztam vidámabb színekkel, de rájöttem, hogy valamiért én hozzám a sötétebb színek illenek. Remélem nem haragszotok ezért.
U.i.: Egy olyan lányért kezdtem el  a történetet aki nagyon sokat jelentett nekem. Már csak ezért sem hagyhatom abba!
Kérlek hagyjatok nyomot magatok után!


25.rész emlékesztető

Ma van az utolsó este amit Niallel töltök... hosszú ideig. Ugyanis holnap megkezdődik az 1 hónapos turnéjuk. Őszintén? Félek. Félek, hogy ha nem lesz Niall akkor mindenki felbátorodik. Félek, hogy megaláznak...tönkre tesznek. Valamiért úgy érzem, hogy csak arra várnak, hogy a fiúk kitegyék a lábukat és ezáltal rögtön belém vájják karmaikat.

-Min gondolkozol?- mosolygott rám Niall miközben a reggelinket fogyasztottuk.- Hozzá se nyúltál a kajádhoz és ez nem jellemző rád. Legalábbis nem volt eddig nem volt probléma, hogy előttem egyél... vagy igen? - megláttam az ijedséget a szemébe, hogy netalántán félek előtte enni, ami nevetésre késztetett.- Most mi az?
- Kicsim, sose lesz problémám azzal, hogy mások előtt egyek-e vagy ne!.- nos... kicsúszott. Megtörtént? Meg. Véletlenül le kicsimeztem a LEGJOBB BARÁTOMAT. Két választási lehetőségem van. Felállni és elfutni, de éhes  maradok... vagy itt maradni, átesni egy kínos beszélgetésen, viszont jól lakok. Uhg, nehéz a döntés.
A korgó gyomrom döntött. Maradunk!

- Kicsim?- húzta fel a szemöldökét Niall.- Hm, ez tetszik.- kacsintott és tovább ette a palacsintáját.

Úr isten. Esküszöm, ha ezeknek a dolgoknak csak külső szemlélője lennék, már ide pisiltam volna az élvezettől. Rám kacsintott. Oh, istenem, hogy milyen szexi volt. Kit álltatok? Mindenhogy szexi. A tökömet ebbe a legjobb barátságba. Ezzel még magamat se tudom meggyőzni, hogy csak azok lennénk.
Remeg a kezem miközben levágok egy kis darabot és a villát a számba teszem, de mielőtt bekaptam volna a fincsi falatokat mind az ölembe esett. Baszki de kínos! Lekajáltam magam...
Nem mertem felnézni Niallre, de tudtam, hogy most szakad a nevetéstől. Lehet az lenne a legjobb, hogyha elköszönnék most tőle. Felé fordultam, de nem volt sehol. Ohm...hahó?
2 perc elteltével már vissza is tért kendővel a kezével és elém térdelve letörölte rólam a szirupot. Teljesen elpirultam, még, hogyha csak rontott a helyzeten, de ámulatba ejtő volt egészen közel lenni hozzá és felfedezni arcának aprócska hibáit. Ahogy kidugja a nyelvét és végig nyal a száján, mert erősen koncentrál. Vagy amikor hunyorít, hogy jobban figyeljen. Ahogy izmai megfeszülnek minden egyes törlésnél. Ahogy tökéletesen felállított haja, néhol mégis szét áll, mert szét túrta. Melegséget érzek az alhasamba most, hogy így törölget. Utoljára akkor éreztem ilyet amikor...nos, hogy is mondjam. Kicsit játszottunk (?) az ágyamba.  Nem-nem -nem! Lekel állítani, mert hamarosan megszólalni se tudok akkor. Kit áltatok, már most sem tudok megszólalni. Lassan kezére rakom a kezem, hogy így jó lesz. Felnéz rám és elmosolyodik. Te jó ég. Ez a mosoly...

- Remélem egyszer, forditott helyzetbe kerülünk.- kuncogott.
- Te leeszed magadat, én pedig előtted térdelek és elkenem a szirupot a ruhádon?- húztam fel a szemöldökömet.
- A térdelés stimmel.- kacsint és térdemre nehézkedve feláll és egy pillanatra alfelével találom szembe magam. Esküszöm, hogy úgy áll a farka mint az acélos rúd. Elpirultam a gondolattól, hogy ezt én váltottam ki belőle.  Már pusztán csak azzal, hogy elképzelte, hogy előtte térdelek? Várjunk... Oh JÉZUSOM. Leesett mire értette.  A melegség a hasamban csak növekedett. Már pusztán a gondolattól, és az arcmimikáitól képes lennék elélvezni? Úr isten. Mekkora hatással van rám ez a gyerek.

Reggelink további részében, mindketten csöndben vagyunk és csak eszünk. Néha ránézek Niallre akin valamiért még mindig ott van az arcán az a tipikus perverz mosolya. Ne ne ne!! Már érzek valamit basszus. Ne nézz rá hidd el jobb lesz. Mondogattam magamnak.


~ Niall Horan szemszöge ~

Mikor Hope előtt térdeltem és törölgettem a szirupot amit magára ejtett, éreztem, hogy megfeszül. Oké.. nem mondom, hogy nem gondolkoztam el azon, hogy mi lenne, ha most néha-néha félre járna a kezem, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy kikel bírnom 16 éves koráig. Ez nehezebb mint gondoltam.
Igazából fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Én itt vagyok álló farokkal, ő benedvesedve és egyetlen dolog amit tehetnénk az-az, hogy, ha nem is gondolunk rá, hanem csak filmezünk vagy valami. Jézusom ezek után, hogy menne, ha belegondoltam, hogy ő térdel előttem? Te jó isten. Sose voltak még ennyire perverz gondolataim. De türtőztetnem kell magamat mivel még csak 15. Jézusom én meg 21. Sose gondoltam volna, hogy egy 15 évesbe leszek szerelmes. -sóhajtottam.- Tudom, még magamnak is nehéz volt bevallani. De nem tehetek ellene semmit. Igazából, már az első nap amikor poénkodni kezdett... már akkor tudtam, hogy nem közömbös számomra ez a lány.
Mikor  vissza értünk a koleszba, úgy gondoltam, hogy jobb lenne, ha most az én szobába lennénk. Nem, nem gondoltam semmi rosszra, csak eddig mindig nála voltunk. Most. Legyünk egyszer már nálam is. Elvégre utoljára akkor volt itt, mikor szét tépte a papírt, amin az "átiratkozás Malik tagozat" cím állt. Őszintén? Örülök, hogy nem írta alá  a papírt. Még nem tudja, de téli szünetben, minden fiú, ha akar. Haza vihet egy lányt a családjához. Természetesen, hogyha a lány is akarja. Még nem mondtam el ezt neki, de remélem, hogy velem jön. Nagyon örülnék neki. Anyának már sokat meséltem róla és tudom, hogy már nagyon megszeretné ismerni Hope-t. Bob is azt mondta, hogy szívesen megismerkedne vele. A családomnak igazából ez egy nagy dolog, mert a bandából én vagyok az egyetlen akinek még nem nagyon volt lánnyal dolga az elmúlt négy év alatt. Nos úgy néz ki itt az ideje!
Lefeküdtem Hope mellé az ágyra és mindketten a plafont néztük. Na jó... én feltűnés nélkül rá-rá pillantottam dekoltázsára.
Sokáig csak néztük egymást, majd magamhoz öleltem és megpusziltam. Szeretek vele csak így össze bújni. Annyira megnyugtató. És annyira aranyos lány.  Nagyon megszerettem.


26.rész.

Oké, a torta az asztalon, a levél az asztalon, ajándék az asztalon, díszek a falakon és gyerek pezsgő a polcon. DVD a lejátszóban és lestoppolva. Indulásra készen. Minden a helyén van.  Egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben és rájövök, hogy én még sehol sem vagyok. Gyorsan besietek a fürdőszobába és lezuhanyzok, megszárítom a hajam és gondosan kivasalom. Macska szemeket varázsolok magamnak és  felkenek egy kis rúzst. Felveszem a kedvenc csipkés fehérneműmet, bár tudom, hogy semmi sem fog történni. De attól még miért ne? Gyorsan felkapom a fekete trikómat és rá a kék kardigánomat. Hallom, hogy kopognak az ajtón és azonnal oda sietek és kinyitom mikor rájövök, hogy nincs rajtam nadrág. Szegény Niallre azonnal rácsapom az ajtót és gyorsan felhúzok egy fekete cicanadrágot vagyis... gyorsan ment volna, ha nem esek el. közben.

Belenézek a tükörbe és elmosolyodva kinyitom az ajtót a mára már rákvörös Niallnek.
Nevetve behívtam és megöleltem. Azonnal viszonozta és végig simított hátamon. Annyira jól esik tőle az ölelés.

- Csukd be a szemed!- mosolygok, míg ő kérdőn néz rám, de teljesíti kérésemet.
Óvatosan a nappaliba vezetem és elengedem a kezét.- Boldog Születésnapot!- kuncogtam.- Utólag.

- Ezt miért?- meglepődik.- Mármint ott voltál a szülinapi bulimon.- nevetve vissza emlékszik.
- Um... Tudom, de azt jól elbénáztam és gondoltam helyre hozom egy, két személyes bulival.- elpirultam.

Mosolyogva végig nézett a szobán és leült a kanapéra. Rögtön a levél felé nyúlt, de megállítottam.
- Azt majd akkor, ha egyedül leszel!- leültem mellé és a kezébe adtam  a csomagot.

Rögtön széttépte és kiszedte belőle az ajándékát. Nos... nem az a hű, de nagy ajándék volt, de tudom, hogy sokat jelent neki.
A közös képünk volt bekeretezve és egy N H feliratú pengető.
Niall azonnal magához húzott és megölelt. Kedvesen megköszönte és egy csókot nyomott a számra, amitől elpirultam.


- Hé, fújd el a gyertyákat és kívánj!- meggyújtottam őket. Egy levegővétellel sikerült neki.- Mit kívántál?- kedvesen rámosolyogtam.

- Majd elmondom, ha teljesül!- megpuszilta arcomat és átölelt, én pedig hozzábújtam.

Levágtam egy kis darabot a tortából és megetettem őt. Elnevettem magamat mikor láttam, hogy tiszta habos lett az arca.

- Mi az?- kérdően nézett rám én pedig gyorsan lefényképeztem mielőtt nevetőgörcsöt kaptam.- Hope?- nevetett a nevetésemen és elkezdett csikizni, miután meglátta a képet és  arcát az enyémnek dörgölte. Mindenem habos lett. Szó szerint. A ruhám, a mellkasom, a nyakam, az arcom, a hajam. Belemarkoltam a tortába és szét kentem rajta.- Ohhohoo én ezt nem tettem volna Hope!-kacsintott és ő is belenyúlt, a mostanra már teljesen szét trancsírozott tortába és a nyakamtól kezdve végig húztam a kezét a mellemig, én pedig elpirulva néztem rá. Mikor rájött mit csinált ő is vörös lett. - Öhm.. izé ne haragudj! Én csak elfelejtettem és és...- mentegetőzött én pedig mosolyogva figyeltem rá.- Többet nem fog előfordulni.- szomorúan lehajtotta a fejét.

- Oh, hát ezt sajnálattal hallom!- felálltam  mellőle és a szobámba indultam, majd ránéztem és láttam az elégedett, de mégis meglepett arcát és megköszörültem a torkom.-  Azt hiszem el kéne mennünk zuhanyozni. Eléggé piszkosak vagyunk.- na meg még a fantáziám mennyire piszkos volt...

Egy pillanatig lesokkolva nézett.- Együtt? Hope ez nem tudom mennyire lenne jó ötlet.- beharapta száját és zavarában a haját piszkálta.

~Niall Horan~

Nem hiszek a fülemnek. Biztos jól hallottam, hogy mit mondott Hope? Komolyan azt kérte, hogy zuhanyozzak vele? Ez a lány... Nem hittem volna! Mármint azt hittem én leszek az akit mindig visszautasít. De nekem kell őt.


- Fehérnemű marad.- mondta miközben neki dőlt az ajtónak.

Mély levegőt vettem és komolyan elgondolkodtam a válaszon. De megráztam a fejemet. 

- Hát jó!- meghúzta a vállát és levette a kardigánját és a trikóját felfele kezdte húzni.
- Mit csinálsz?- meglepődtem.
- Vetkőzök? Én attól még elmegyek zuhanyozni.- levette a nadrágját is.- Ha meggondoltad magad gyere utánam.- kacsintott és bement a fürdőbe. 

Komolyan elgondolkoztam az ajánlatán. De nem tehetem. 15 éves. Még ha ez egy ártalmatlan  zuhanyzás is lenne. Ch... kit áltatok. Dehogy lenne az. Vagyis... én nem bírnám ki.
De amúgy ez nem olyan mintha bikinibe lenne? Ez az egész olyan mintha strandon lennénk. Elvégre úgy is megyünk majd, gondolom. Végig néztem magamon. Tiszta torta vagyok... Nekem is le kéne fürdeni... bizony. És ez csak egy egyszerű zuhanyzás lesz. Na meg láthatom Hope-t fehérneműben. De természetesen csak azért megyek zuhanyozni, mert koszos vagyok. Győzködte magamat  miközben az ajtó elé sétáltam.  Levetkőztem egy szál alsóneműre. 

- A pokolra fogok jutni.- fogtam a fejem és bementem. 

A látvány... ami elém tárult.... nos gyönyörű volt. Tökéletes alakja van. Láttam elégedett mosolyát amivel rám nézett. 

-  Csak rájöttem, hogy tiszta torta vagyok ezért jöttem zuhanyozni.- nagyot nyeltem.
- Hát igen, persze!- nevetett.- Még ott állsz egy darabig vagy be is jössz? 

Néhány percig még egy helyben álltam, majd beálltam mellé, a zuhany alá. Tudtam, hogy mosolyog, de nem láthattam arcát, mert háttal állt nekem.  Kicsit szomorú voltam ez miatt, de végül is minden rosszban van valami jó.. nem? Így legalább feltűnés nélkül megvizsgálhattam a fenekét.
Amikor bejöttem, akkor már nem volt  rajta semmi ami arra utalt volna, hogy az előbb kaja csatáztunk. Viszont én...
Hirtelen felém fordult és mosolyogva belenézett a szemembe. Tusfürdőt nyomott a kezébe és beledörzsölte a mellkasomba. Mozdulatai egyre lassabbak lettek és oh, igen. Már csak rá kellett nézzek a mellére és nem tudtam irányítani a vágyaimat. A haverom jelzett... Gáz van odalent. 

- Uhm, Hope izé... őő -  az agyam leállította volna, de a szívem nem akarta, de szerintem ebben A kisebb Niall is szerepet játszott. - Már nem vagyok tortás.- mély levegőt vettem.

- És? Már én sem.-  incselkedett és  a hasamat is bekente. 

Egyre lejjebb megy a keze... nem  tudom megállítani. 


~Hope~


Tudtam, hogy utánam fog jönni, abban a pillanatban mikor felálltam mellőle. Tudom, hogy így is sokat vesződik magával és kicsit sem könnyítem meg a dolgát, de szükségem van rá. Hamarosan 16 leszek. Öhm... pár hónap. Az már nem olyan sok. Khm.. ja.
Tudom, hogy Niall alig bír magával. Mármint láttam  a pici haverját növekedni. Hm, ja. Pici. 

Közelebb húztam magamhoz és  a V vonalát simogattam. Hallottam ahogy Niall élesen beszívta  a levegőt. Hirtelen megéreztem a hideg csempét, ahogy neki nyomódott a hátam, Niall által. Belenéztem a szemébe miközben végig simított a derekamon. Niall elvesztette az önuralmát. Bingó!
Vagyis... ennek biztos ennyire örülök? Mármint öhm... most mi lesz? 

 Homlokát az enyémnek döntötte és simogatta a csípőm, majd megcsókoltam. Beletúrtam a hajába miközben ő belemarkoltam a fenekembe most először és késztetést éreztem, hogy dereka köré csavarjam lábam amit meg is tettem. Kezével megtartott, bár nagyon nem volt rá szükség, mivel a fal és az ő teste közé voltam préselve. Azonnal megérezte merevedését a ruha hiány miatt. Lábammal ahogy közre fogtam derekad jobban magamhoz húztam, amitől még keményebb lett. Kezét  levezette hasamon és mielőtt még  bugyimhoz ért volna elhúzódott és letette a lábam.

- Nem. Veszíthetem. El. A. Fejem. - lihegett minden szó után és nyakamba fúrta fejét én pedig simogattam a hátát. 

- Bocsánat.- csak ennyit bírtam kimondani, még ha meg sem bántam.

Azt hittem  itt fog hagyni, de ehelyett  kezébe nyomott egy kis tusfürdőt és bekente vele a vállam, a karom, a lábaimat és a hasamat, majd lemosta rólam. Apró puszit nyomott  a számra, majd elzárta a vizet és körém tekert egy törülközőt.



Miután megszáradtunk a kanapén, összebújva filmeztünk míg el nem aludt hasamon.

2014. november 19., szerda

BLOG ZÁRÁS

Sziasztok.
Mivel továbbra se érkeztek kommentárok és továbbra se mutatott szinte SENKI életjelet... úgy döntöttem  a blogot bezárom. De aztán sokat gondolkodtam. Arra a döntésre jutottam, hogy adok még egy esélyt ennek a blognak, mert őszintén? Nagyon szerettem...
Szóval Ez a bejegyzés alá aki olvassa még a blogot mindenféle képen kommenteljen vagy pipáljon!!! Ha december 31-ig  pusztán csak egy-két ember (( vagy senki sem)) fog hozzászólni... A blogot végérvényesen bezárom.
Nem hittem volna, hogy idáig fog fajulni a dolog. Hova lettek azok az olvasók akik az elején elárasztották a blogot? Hova lettek azok akik e-maileket, üzeneteket irkáltak nekem, hogy mikor lesz új rész mert meg van az xy darab számú kommentár? Hol vagytok?
Sajnálom. A kérdés már csak az, hogy : Újra tudjuk-e éleszteni a blogot?
Üdv: Dóri.

2014. szeptember 13., szombat

Happy Birthday my life !!

Nagyon Boldog Születésnapot kívánok Niall James Horan-nek aki pontosan holnaptól 4 éve, hogy az életemet jelenti!
Nagyon sok mindent köszönhetek neki főként azt is, hogy itt vagyok és élek!
Olyan sok  szeretet szorult belé, de mindig csak bántották/bántják. De mégis nem adja fel és folytatja azt amit szeret, de mégis a legnagyobb utálatot kapja érte.. az éneklést.
Ő az én hősom, a szerelmem, az életem, a mindenem.♥♥♥













Nem akartam ehhez a bejegyzéshez ilyet írni, de muszáj lesz.
Emberek!! 44 feliratkozó.... 69  ember akiről tudok, hogy olvassa.
Mi van veletek?? Nem írtam sokáig komment határt nem is jöttek a komik. De hogy most mondtam hogy 10 komment még annyi se jött amennyi egy korlátlan részhez szokott. Mi van? Már nem olvassátok a blogom? Már nem vagytok rá kíváncsiak? Mondjátok meg és befejezem.

2014. augusztus 30., szombat

25. rész // 1 éves a blog // Figyelem a rész perverz

Sziasztok!
A blog tegnap 1 éves. Jézusom. Ti ezt elhiszitek? Már egy éve vagytok kitartó és hű olvasóim!! Ünnepeljük ezt a napot egy új résszel! 10 kommentár és új rész:)))
Köszönök mindent és boldog születésnapot szeretnék kívánni a világ egyik legjószívűbb emberének, LIAM PAYNE-nek:)))) ♥♥♥♥♥



Ma van az utolsó este amit Niallel töltök... hosszú ideig. Ugyanis holnap megkezdődik az 1 hónapos turnéjuk. Őszintén? Félek. Félek, hogy ha nem lesz Niall akkor mindenki felbátorodik. Félek, hogy megaláznak...tönkre tesznek. Valamiért úgy érzem, hogy csak arra várnak, hogy a fiúk kitegyék a lábukat és ezáltal rögtön belém vájják karmaikat.

-Min gondolkozol?- mosolygott rám Niall miközben a reggelinket fogyasztottuk.- Hozzá se nyúltál a kajádhoz és ez nem jellemző rád. Legalábbis nem volt eddig nem volt probléma, hogy előttem egyél... vagy igen? - megláttam az ijedséget a szemébe, hogy netalántán félek előtte enni, ami nevetésre késztetett.- Most mi az?
- Kicsim, sose lesz problémám azzal, hogy mások előtt egyek-e vagy ne!.- nos... kicsúszott. Megtörtént? Meg. Véletlenül le kicsimeztem a LEGJOBB BARÁTOMAT. Két választási lehetőségem van. Felállni és elfutni, de éhes  maradok... vagy itt maradni, átesni egy kínos beszélgetésen, viszont jól lakok. Uhg, nehéz a döntés.
A korgó gyomrom döntött. Maradunk!

- Kicsim?- húzta fel a szemöldökét Niall.- Hm, ez tetszik.- kacsintott és tovább ette a palacsintáját.

Úr isten. Esküszöm, ha ezeknek a dolgoknak csak külső szemlélője lennék, már ide pisiltam volna az élvezettől. Rám kacsintott. Oh, istenem, hogy milyen szexi volt. Kit álltatok? Mindenhogy szexi. A tökömet ebbe a legjobb barátságba. Ezzel még magamat se tudom meggyőzni, hogy csak azok lennénk.
Remeg a kezem miközben levágok egy kis darabot és a villát a számba teszem, de mielőtt bekaptam volna a fincsi falatokat mind az ölembe esett. Baszki de kínos! Lekajáltam magam...
Nem mertem felnézni Niallre, de tudtam, hogy most szakad a nevetéstől. Lehet az lenne a legjobb, hogyha elköszönnék most tőle. Felé fordultam, de nem volt sehol. Ohm...hahó?
2 perc elteltével már vissza is tért kendővel a kezével és elém térdelve letörölte rólam a szirupot. Teljesen elpirultam, még, hogyha csak rontott a helyzeten, de ámulatba ejtő volt egészen közel lenni hozzá és felfedezni arcának aprócska hibáit. Ahogy kidugja a nyelvét és végig nyal a száján, mert erősen koncentrál. Vagy amikor hunyorít, hogy jobban figyeljen. Ahogy izmai megfeszülnek minden egyes törlésnél. Ahogy tökéletesen felállított haja, néhol mégis szét áll, mert szét túrta. Melegséget érzek az alhasamba most, hogy így törölget. Utoljára akkor éreztem ilyet amikor...nos, hogy is mondjam. Kicsit játszottunk (?) az ágyamba.  Nem-nem -nem! Lekel állítani, mert hamarosan megszólalni se tudok akkor. Kit áltatok, már most sem tudok megszólalni. Lassan kezére rakom a kezem, hogy így jó lesz. Felnéz rám és elmosolyodik. Te jó ég. Ez a mosoly...

- Remélem egyszer, forditott helyzetbe kerülünk.- kuncogott.
- Te leeszed magadat, én pedig előtted térdelek és elkenem a szirupot a ruhádon?- húztam fel a szemöldökömet.
- A térdelés stimmel.- kacsint és térdemre nehézkedve feláll és egy pillanatra alfelével találom szembe magam. Esküszöm, hogy úgy áll a farka mint az acélos rúd. Elpirultam a gondolattól, hogy ezt én váltottam ki belőle.  Már pusztán csak azzal, hogy elképzelte, hogy előtte térdelek? Várjunk... Oh JÉZUSOM. Leesett mire értette.  A melegség a hasamban csak növekedett. Már pusztán a gondolattól, és az arcmimikáitól képes lennék elélvezni? Úr isten. Mekkora hatással van rám ez a gyerek.

Reggelink további részében, mindketten csöndben vagyunk és csak eszünk. Néha ránézek Niallre akin valamiért még mindig ott van az arcán az a tipikus perverz mosolya. Ne ne ne!! Már érzek valamit basszus. Ne nézz rá hidd el jobb lesz. Mondogattam magamnak.


~ Niall Horan szemszöge ~

Mikor Hope előtt térdeltem és törölgettem a szirupot amit magára ejtett, éreztem, hogy megfeszül. Oké.. nem mondom, hogy nem gondolkoztam el azon, hogy mi lenne, ha most néha-néha félre járna a kezem, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy kikel bírnom 16 éves koráig. Ez nehezebb mint gondoltam.
Igazából fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Én itt vagyok álló farokkal, ő benedvesedve és egyetlen dolog amit tehetnénk az-az, hogy, ha nem is gondolunk rá, hanem csak filmezünk vagy valami. Jézusom ezek után, hogy menne, ha belegondoltam, hogy ő térdel előttem? Te jó isten. Sose voltak még ennyire perverz gondolataim. De türtőztetnem kell magamat mivel még csak 15. Jézusom én meg 21. Sose gondoltam volna, hogy egy 15 évesbe leszek szerelmes. -sóhajtottam.- Tudom, még magamnak is nehéz volt bevallani. De nem tehetek ellene semmit. Igazából, már az első nap amikor poénkodni kezdett... már akkor tudtam, hogy nem közömbös számomra ez a lány.
Mikor  vissza értünk a koleszba, úgy gondoltam, hogy jobb lenne, ha most az én szobába lennénk. Nem, nem gondoltam semmi rosszra, csak eddig mindig nála voltunk. Most. Legyünk egyszer már nálam is. Elvégre utoljára akkor volt itt, mikor szét tépte a papírt, amin az "átiratkozás Malik tagozat" cím állt. Őszintén? Örülök, hogy nem írta alá  a papírt. Még nem tudja, de téli szünetben, minden fiú, ha akar. Haza vihet egy lányt a családjához. Természetesen, hogyha a lány is akarja. Még nem mondtam el ezt neki, de remélem, hogy velem jön. Nagyon örülnék neki. Anyának már sokat meséltem róla és tudom, hogy már nagyon megszeretné ismerni Hope-t. Bob is azt mondta, hogy szívesen megismerkedne vele. A családomnak igazából ez egy nagy dolog, mert a bandából én vagyok az egyetlen akinek még nem nagyon volt lánnyal dolga az elmúlt négy év alatt. Nos úgy néz ki itt az ideje!
Lefeküdtem Hope mellé az ágyra és mindketten a plafont néztük. Na jó... én feltűnés nélkül rá-rá pillantottam dekoltázsára.
Sokáig csak néztük egymást, majd magamhoz öleltem és megpusziltam. Szeretek vele csak így össze bújni. Annyira megnyugtató. És annyira aranyos lány.  Nagyon megszerettem.  Talán már szerelemből is...

2014. augusztus 19., kedd

24. rész 4 éve bébi

Sziasztok!
Íme az új rész...:)
remélem tetszeni fog, bár  a megemlékezés óta nem sok kedvem volt írni, mert inkább szívesebben olvasgattam/olvasgatom vissza régi beszélgetéseinket Cam-mel.
Nagyon aranyosak vagytok akik kommenteltek a megemlékezéshez, és tényleg nagyon szépen köszönöm mert nagyon sokat segítettek nekem. ♥



A nap további részében Niall sokat volt fura. Nem tudom miért, de kezdtem úgy érezni, hogy nem nagyon szeretne engem a világ elé "tárulni". Bár lehet, hogy csak én reagálom túl... remélem. Tök mindegy. Most a lényeg az, hogy rájöttem... elhanyagoltam a táncot. Ezért is éreztem úgy, hogy ma a tánctermemben fogom eltölteni a napom hátralevő részét. Távol Niall-től, a többiektől és a világtól.

Kiötlöttem egy teljesen új koreográfiát és újra és újra, folyamatosan el táncoltam mikor Niall eszembe jutott. Ez az egész nap... Nem is tudom. Négy fal között sokkal másabb... szerintem.
Vajon, miért volt ilyen fura? Talán szégyel? Vagy... nem is tudom. Egy biztos, hogy nem esett valami túl jól. De nem fogok neki szólni. Nem akarom, hogy azt higgye ennyire figyelem őt...

Hirtelen megéreztem a kezeit derekamon és a tükörből néztem, hogy mit csinál. Szorosan magához vont és megpuszilta az arcomat. Már ettől kirázott a hideg. Felé fordultam és ujjam végig húzva állán, gyengéden megcsókoltam. Még most is meglepődött egy kicsit, de vissza csókolt és jobban magához ölelt. Percekkel később mindkettőnknek bevágódott az a szó, hogy "barátok" és egyszerre rebbentünk szét. A földet kémleltem bizsergő ajkakkal, miközben ő a tekintetemet kereste. Már megint a régi. Miért nem tudott ilyen lenni a parkban?

Édesen felemelte fejemet és megpuszilta a számat, majd azzal a jól ismert Horan mosollyal a karjába zárt. Imádtam mikor ezt csinálta. Percekig állhattunk egymáskarjaiban mikor ellépett tőlem és leülte a földre, majd lehúzott magához.

- A táncodról jut eszembe. A fiúk kérdezték mikor csináljuk meg akkor a közös képet amit akkor nyertél amikor táncoltál?-mosolyogva kérdezte mikor én meghúztam a vállamat.- Majd akkor szünet után. Addig viszont megnézhetnéd a twittered.- kacsintott és összehúzott szemöldökkel rá néztem.

Elővettem a telefonomat és felnéztem. Niall feltöltötte a közös képünket. "Még Isten, se az angyalok sem.... Ugye Hope? ♥ xx"
Rögtön felismertem a You and I dalszövegét, ami megmosolyogtatott. Igaza van... még ők sem állhatnak közénk. Megpusziltam Niall arcát és hozzászóltam.:
" Még ők sem, senki sem. ♥ xx"
Kíváncsi voltam, hogy mit szóltak hozzá a rajongók és párat el is olvastam. Volt köztük akik megkérdezték, hogy együtt vagyunk-e, volt aki rájött, hogy a You and I-ból idézett Niall, ezzel rájöttek mi a dal folytatása. Volt aki sértegetett és volt aki örült. Nos... megoszlottak a vélemények az biztos.

- Reméltem, hogy rájössz a dal folytatására.- mosolyogva megpuszilt.
- Ez most úgy hangzott, mint valami szerelmi vallomás.- elnevettem magam, de ő nem nevetett. Vajon valami rosszat mondtam?
- Tudom, hogy ma furán viselkedtem a parkban... és sajnálom.- elfeküdt.- De tényleg nem akarom, hogy bántsanak téged. Hiszen te olyan szeretni való vagy. És, ha néhányan látták volna, hogy átöleltelek vagy megpuszillak... az rögtön felkerült volna a netre azzal a cimmel, hogy "Niall Horan új üdvöskéje". Ezt pedig nem akarom. Nem veled van a baj, csaj egyszerűen tudod, a Modest, a rajongók. És, ha együtt lennénk sem szeretném, hogy egyből rád szálljanak. Félek, hogy összenyomnának vagy kikészítenének téged olyannyira, hogy elhagynál.-sóhajtott.
- Sosem hagynálak el Niall.-lefeküdtem mellé.- Már 4 éve várok arra a pillanatra. Hidd el... nem hagynálak el.- suttogtam ő pedig lesokkolva nézett rám.





2014. augusztus 17., vasárnap

Megemlékezés

Kedves olvasóim!
Úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy elmondjak egy titkot. A blog főszereplőjének a neve ( Camilla) eredetileg Hope Jasons lett volna. Hogy miert is kapta  a Camilla nevet még pluszban?
Elmesélem....
Két évvel ezelőtt megismertem egy lányt twitteren. Londonban lakott. A neve Camilla Foster volt. Nagyon jóban lettünk. Egy évig folyamatosan mindennap beszéltünk (angolul) és tavaly májusban  kimehettem volna hozzá Londonba. Már megbeszéltünk mindent, anyuék is belementek, de kaptam egy üzenetet, hogy nem tudok most elmenni hozzájuk mert kórházba került. Megnyugtatott, hogy csak eltörte  a lábát meg a bordáját mikor leesett a fáról. Aztán napokkal később kiengedték. Legalábbis ezt irta nekem. Hazudott...
Augusztus 17. hajnali 2
Kaptam egy hossszú üzenetet tőle. Az üzenetben az állt, hogy leukémiás és, hogy sajnálja hogy most mondja el, de azt hitte meg gyógyulhat. Megérezte a halálát.. és utoljára nekem hagyott üzenetet. Leirta mennyire szeret és, hogy ennél jobb legjobb barátnőt senki sem kaphat mint amilyen én voltam. Hatezerszer leirta, hogy szeret és, hogy vigyázzak magamra. Ne tegyek magamba kárt....már csak miatta sem. Mert tudja, hogy egy jobb helyre kerül.


Még az nap hajnalban 5 óra körül meghalt. reggel 10 órakor láttam az üzenetet... összetörtem. A húga vette fel velem a kapcsolatot és ő mondta el, hogy pontosan mi történt.

Ezért éreztem, úgy, hogy ha megformálom a kettőnk személyiségét mármint Camillát és az enyémét, akkor velem marad. Ő nagyon nagy Zayn girl volt, amig én Niall. Ezért van az, hogy Camilla Zaynt, illetve Niallt is szereti.
Viszont Liam volt a hőse. Elmesélte, hogy az utolsó napokban meglátogatta őt titokban Liam a kórházban. Nagyon kedves volt vele és Liam is mesélt neki a régi betegségéről.

De vissza térve a karakterhez. Ezért lett Camilla Hope Jasons a neve. Ezért van az, hogy Zayn és Niall van a szerelmi háromszögben, mert igazából ahogy régen elterveztem a blog sztoriját nem igy alakult volna, de talán így sokkal jobb a történet.

Nem is szaporitanám tovább a szót és mielőtt valaki kommentbe megkérdezné, hogy mikor lesz új rész annak előre mondom hogy ez nem az a bejegyzés ahova ilyet kéne kommentelni, de ma vagy holnap.


R.I.P Camilla 
Sosem feledlek ♥

2014. július 30., szerda

23. rész párnap és egyedüllét

- Oh, Hope!- nézett mélyen a szemembe.- Jó volt igaz?- suttogta számra.

Lefagytam. Nem tudom, hogy a kérdés miatt vagy csak, mert azon a nevemen szólított, ahogy anyám hívott.

Elfeküdt mellettem és magához vont. Hallottam szapora levegő vételét, de semmire se tudtam reagálni. Az emlékek csak peregtek előttem. Anya...


- Hope, kincsem!- jött be anyu a szobámba.- Elmegyünk apáddal egy üzleti megbeszélésre. 2 óra maximum. Megleszel addig?- mosolygott anya bájosan.
- Persze mama!- megöleltem és ő szorosan magához vont.- Ha elmentek, majd annál a játékboltnál akkor meg kapom Lulu babát?- remény csillogott a szemembe.
- Persze édesem!- simogatta hátamat.- De van még időnk amíg apu haza nem ér.- leült mellém a földre.
- Akkor elmeséled miért kaptam azt a nevet, hogy Remény?

Láttam meglepődött tekintetét, de arcát még így is mosoly fedte. Leültünk az ágyra és ölébe vont. Nyugtatóan simogatta a hátamat és összeszedte gondolatait. Levigyorgott rám bájosan és belekezdett.

- Tudod a családban hatalmas nagy viták folytak. Főleg az én szüleim és apád szülei között. Nem akarták, hogy együtt legyünk...azt meg pláne nem, hogy gyerekünk szülessen. De amint megszülettél és megláttak téged egy reményt nyújtottál számunkra,  hogy minden viszály a családban eltűnik. Ezért úgy gondoltuk apáddal, hogy a Hope név tökéletesen illik rád.- elmosolyodott és apró puszit nyomott a fejemre. 


Az emlékek halványodtak az évek során, de ez ritka egyike amire még tisztán emlékszem. Boldogsággal tölt el anyám hangja és mosolya. Olyan szívesen hallgatnám még... De sajnos már nem lehet. Számukra én voltam a remény születésem óta. Nem egy dologban igazolódott be nevem jelentése számukra. Egyke ként nehéz volt "felnőni" még, ha itt is van nekem James. Valóban testvérként tekintek rá, de azokban a nehéz időkben senki sem állt mellettem.
De most már itt van nekem Niall. Akit természetesen nagyon szeretek. Egyben a testvérem, az apám, a legjobb barátom és a szerelmem. Ő az aki mindig megért és meghallgat, tanácsokat ad és segít a bajban. Ő az,  aki előtt önmagam lehet semmi szégyen érzett nélkül. Ő az, aki nem nevet ki azért, ha bénaságomhoz híven elesem vagy ehhez hasonlók. Nem, ő aggódóan fut hozzám és rögtön nézi sérülésemet. Nem számít, hogy mekkora kárt szenvedtem, ő mindvégig mellettem állt és állni is fog. Nem ő mondta, de nem is kell mondania, ugyanis érzem. Szeretem a gyönyörű szép szemeit, a festett szőke haját, a halvány szeplőket amiket alig lehet észre venni. Szeretem a mosolyát, a telt és puha, rózsaszín ajkait. Szeretem az összes tulajdonságát. Szeretem önmagát. Szeretem mindenért....

- Hope, zárd össze a lábad, mert nehezen bírom ki, hogy ne nyúljak hozzád így is. Nem kell még egy lapáttal tenni rá.- elmosolyodott és betakarta a lábaimat.- Baj, hogy Hopenak hívtalak?

Mély levegőt veszek és ránézek hatalmas nagy szemekkel. Valóban ekkora hatással vagyok rá? Hm... akkor milyen lehet ha meztele..... Hope!Vagyis Camilla, a kérdésére figyelj! Ne kalandozz.
Lassan leengedtem a lábam a terpeszből és  végig simítottam az arcán.

- Nem! Persze, hogy nem baj- mosolyogtam.- Csak meglepő, mert utoljára anyukám hívott  így.
-Oh,- simogatta felkaromat.- Öm...ha, majd egyszer készen állsz rá elmondani...akkor elmeséled mi lett velük?- szemével másfelé nézett...zavarban volt.
- Persze.- bólintottam.

Azért nem mondtam most így, reggel el neki, mert nem akartam lesokkolni őt, de a nyomós ok az az volt, hogy féltem visszaemlékezni. Túlságosan is fájdalmas ahhoz, hogy csak így elmeséljem.
Ezért is lesz furcsa, ha mostantól Niall, Hope-nak fog szólítani. Őszintén? Másnak nem is engedném.
Talán neki is csak azért engedem, mert olyan közel áll a szívemhez mint anya? Nem... annyira közel senki se fog...
Megráztam a fejem ezzel elkergetve a gondolatokat és Niall mondandójára kezdtem figyelni, de fogalmam sincs, hogy miről hadovált, ezért gyorsan lekaptam. Meglepődötten csókolt vissza és édesen lelassította, heves csókomat. Mosolyogva eltolt magától és végig simított arcomon.

- Azt hiszem, mi bőven átléptük a legjobb barátok zónát.- kuncogott és belőlem és nevetést váltott ki.

Igaza volt. Mi már rég nem voltunk csak barátok. Nem is lehettünk volna hisz mi már az első perc óta küszködünk az érzelmeinkkel. Legalábbis csak Niall. Én személy szerint, mindig tudtam, hogy mennyire szeretem őt. De kimondani? Addig nem fogom amíg szükség nem lesz rá.
Ráültem a hasára lovaglóülésben  és rámosolyogtam. Annyira szép kék szemei vannak. Talán, neki vannak a legszebb szemei az egész világon.
Haja most kócosan áll. De még így is annyira gyönyörű. Tudom, hogy fiúra nem szoktunk olyat mondani, hogy gyönyörű, de ő tényleg az! A legszebb teremtés akit láttam.
Niall  általában nem annyira bátor mint amikor smsezünk vagy twitteren privátba beszélünk. Nem,  ő elpirul egy-egy olyan monológnál. Felnevet akárhol van, hogyha valamit viccesnek talál. Mosoly, ha jó kedve van. És nem tud túl sokáig haragudni... mert ő ilyen.

- Pár nap múlva... elkel mennünk egy hónapra.- nehezen, de kimondja.
- Miért?- szemembe könnyek szöknek.- Azt mondtad, megígérted, hogy az egész őszi szünetet velem fogod tölteni, hogy nem leszek itt egyedül!- leszálltam róla.- Erre csak pár napot kapok belőle? Mégis mennyi az a párnap? Három vagy négy?
-Tudom mit ígértem és sajnálom, de nem tehetek mást. Ez a suli miatt halasztottuk a turnénkat. De attól még koncertek kellenek. És ebben az egy hónapban  meglátogatunk pár országot...- elhallgat.- 2 nap múlva indulunk.- elfordította fejet. Nem akarta látni arcomat.

Nem szóltam semmit, mert tudtam, hogy ha kinyitom a számat elsírom magam. Nem tudott volna előbb szólni? Talán akkor sokkal több időt töltöttem volna vele. De így? Oké, nem mondom eddig szinte mindennap együtt voltunk, de csak annyiból állt az egész, hogy órák után váltottunk párszót meg néha átjött filmezni. De ha ezt tudtam volna sokkal több közös programunk lett volna.

Felültem az ágyon és magam elé bámultam. Oké, ezzel a nappal együtt két nap. Tehát holnapután indulnak. Két nap. Mély levegőt veszek és kifújom. Lassan végig simít hátamon és tudom, hogy bánja az egészet.

- Ha... gondolod elmehetnénk valahová reggelizni. Ma hagyják el a fanok az iskolát délelőtt. Ilyenkor nagy a zsongás, szóval kizárt, hogy bejutnál a menzára.- túl sokat magyaráz, de inkább csak bólintok.

Jól tudja, hogy semmi kedvem sincs összefutnom másokkal. Egyedül Emma és Skyler az akivel most beszélnék, de ők már tegnap este elmentek. Louis azt hiszem  haza vitte Sky-t míg  Emma és Harry egy sziával és egy öleléssel lerendezték az egészet. Közbe tudom, hogy Emma ha tehette volna lekapta volna Stylest. Bele szeretett.
Mély levegőt vettem és felálltam, majd a szekrényhez siettem.  Teljesen megfeledkezve Niallről, vetkőztem le és öltöztem fel. Szerencsére ez mind háttal történt, mert maikor észbe kaptam  vörös fejjel fordultam felé, de ő sehol sem volt. Megfésülködtem és kimentem a nappaliba. Hát itt volt...
Kiment, mikor öltöztem. Milyen figyelmes. Hát igen... Zayn talán még le is támadott  volna. De Niall nem ő!
Fejezd már be ezt az összehasonlítgatást.

- Csinos vagy.- mosolygott.- Gyere!

Megdicsért, pedig csak egy rózsaszín topshopos pulcsiban voltam és egy fekete nadrágban.
Mit is képzeltem? Nem mutatkozhatok vele így. Hiszen szégyent hoznék rá. Eddig mindig olyan szép lányokkal mutatkozott. Nem láthatják meg őt velem. Nem nem nem!

***

Negyed óra veszekedés után Niallnek sikerült elhitetnie velem, hogy jó leszek így, majd eljöttünk egy kávézóba. Már előakartam venni a pénztárcámat, mikor megállított és rosszallóan nézett rám.

Reggelinket egy apró Directioner zavarta meg, de  gyorsan tovább is állt miután megkapta azt amit akart.
Lassan befejeztünk mindent és tovább álltunk. Ötletemet követvén a parkba mentünk.  Hozzáakartam bújni, de ő nem engedte. Fájt... mert olyan lett volna mintha szégyelt volna.  Bocsánatkérően nézett rám és én pedig úgy csináltam mintha semmi sem történt volna. Nehéz volt...

- Csinálunk egy közös képet?- rám mosolygott és én meglepődtem.- Bocsi, hogy az előbb nem engedtem csak.. a média ránk állna és így is attól félek, hogy felismernek, mert természetesen szeretem a rajongóimat és tudom, hogy sose bántanának szándékosan, de tömegben ez néha sikerül. Azt pedig nem akarom, hogy te is megsérül.- elővette a telefonját.

Tehát csak aggódik értem? Istenkém annyira édes. Nem tudtam nem mosolyogni és rá bólintani a kép csinálásra. Egy arra járó idős párt kértünk meg, hogy fényképezzenek le. Remek kép lett viszont egyet hiányoltam. Niall meleg karjait körülöttem.


Sziasztok!:))
Íme az új rész  és sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, de próbálom kiélvezni a nyaramat:)
Köszönöm szépen a nagyon kedves komikat <3
És  fontos dolgot közölnék: HARRY STYLES FANFICTION EGYENESEN TŐLEM !!! 
Szeretném ha ti is elolvasnátok : http://prohibited-boy.blogspot.hu/
iratkozzatok fel rá és komizzatok pipáljatok:))